Budafok várossá válásának hivatalos megünneplése
1926. január 26-án jelent meg Rakovszky Iván hivatalos bejelentése a közlönyben, miszerint Budafok „rendezett tanácsú” várossá vált: a nagyközségi képviselő-testület utolsó néhány ülésén rögtön nagy vita bontakozott ki a várossá válás hivatalos megünneplésének időpontjáról. Abban minden jelenlévő megegyezett, hogy az ünneplésre csak a város első polgármesterének és képviselő-testületének megválasztását követően kerülhet sor. A vitatkozó honatyáknak a szerencse is a kezükre játszott. Ugyanis a képviselő-testület 1923-ban döntött a város kataszteri felmérésről és egy 5000-es léptékű térkép elkészítéséről, de ez csak 1927-ben jelent meg. A község vezetése által még 1925. április 23-án megrendelt 1914–18-as háború emlékművének készítője – Orbán Antal szobrászművész – 1926 márciusában jelezte, hogy a Bajtársak című kompozíció elkészült és felállításra vár. Ezért a képviselők a Szent Lipót-templom melletti egykori Savoyai-féle dézsmapince bejáratát megszüntették, aminek a helyén felállították a hatalmas budakalászi posztamenst a szoborral. A szoborhoz és a templombejárathoz ekkor építették a lépcsőket is, és a kőbábos balusztrádot (mellvédet). Közben megjelent Agorasztó Tivadar vármegyei alispán leirata, miszerint a polgármester választását június 28-ra tűzte ki. Ez a levél el is döntötte, hogy a város ünnepélyes avatása június 29-én lesz.
Az 1926. június 19-én újonnan megválasztott képviselő-testület június 24-én mondta ki Budafok várossá alakulását, majd ezt követően az alispán június 28-án történt személyes részvételével a testület szavazása a következőképpen történt: Záborszky Nándor – Budafok addigi rendőrkapitánya – 112 szavazatot kapott, Tarnay Árpád dr. 19, Pázmándy Mihály 1, míg a többi jelölt – Hinléder Fels Jenő dr., Móricz István, Szűcs Ferenc dr. és Tímár József dr. – szavazat nélkül maradt. A választás eredményének ismeretében a jelenlévő Agorasztó Tivadar Záborszky Nándort Budafok város első hivatalosan megválasztott polgármesterének nevezte ki, majd a helyszínen beiktatta.
1926. június 29-én a Templom téren (ma Savoyai Jenő tér) közel tízezer ember részvételével megtörtént a várossá válás hivatalos megünneplése. A délelőtt 10 órakor kezdődő ünnepélyes szentmisén megjelent – már csak jelképesen – a Ráckevei Kegyuraság részéről József főherceg és felesége, Auguszta főhercegnő, valamint lányuk, Zsófia. (Ez a jelképes kegyurasági jog Savoyai Jenő 1736. évi halálával a királyi házra szállt vissza, és véglegesen 1938. január 1-jével szűnt meg.) Záborszky Nándor polgármester vezetésével a szomszéd települések elöljárói, községi bírói – így Albertfalva, Budatétény, Nagytétény, Diósd, Érd képviselői – is megjelentek. A díszkapunál, amely a tér sarkán és a Beniczky Ferenc utcánál (ma Leányka utca) volt felállítva, Záborszky Nándor polgármester és Macskássy Sámuel alpolgármester fogadták a vendégeket. A városavató ünnepi beszédet József főherceg mondta a Nagyháborúban elesett hősök szobra előtt; a posztamensbe 293 budafoki hős neve volt bevésve, akik többségükben az Isonzo menti harcokban vesztették életüket. (Néhányuk unokája a mai napig Budafokon él.) Az ünneplő közönség a városavató beszéd, a szavalatok és énekek után közösen felvonult az Árpád utca–Kereszt utca sarkán álló egykori református templomhoz, amely átalakítva, új funkciójában Budafok Város Napközi Otthona és Bölcsődéje lett. Az ünnepségsorozat ezzel még nem ért véget, hiszen délután a Leventék felavatására került sor, majd a BIK-pályán (mai Szent István téri játszótér az iskolával szemben) állófogadás volt a helyi sportolók részére, utána – este – a Templom téren térzenével ért véget a felemelő ünnepségsorozat.
És ezt követően megkezdődtek Budafok város szorgos, dolgos hétköznapjai.
Garbóci László (Városházi Híradó)
